hogy másnap reggel rögtön napfelkelte után útnak indulnak. Fritz Gordon egyszerq, de
legalább tiszta fekhelyet készíttetett a hölgyeknek. Neki és Hansnak a kunyhó elQtt, a
szabadban kellett tábort ütnie.
Lóri asszony gyengéd csókkal búcsúzott el a férjétQl.
- Most már nincs semmi baj, igaz? - kérdezte tQle Fritz.
Még egyszer megcsókolták egymást.
- Istennek hála, nincs! Jaj, Fritz, egyetlen nyugodt órám sem lett volna többé, ha Anitával és a
barátoddal történik valami! ,
Hans a házaspár gyengéd búcsúzkodása közben különös pillantást vetett Anitára. Mélységes
szerelem és forró vágy sütött a tekintetébQl. A lányt perzselQ fájdalom töltötte el, amiért nem
szeretheti úgy ezt a férfit, ahogyan a szíve parancsolja. Bárcsak hihetne neki, bárcsak ne
kellett volna látnia, amit soha nem feledhet el! Lelki szemei elQtt azonban mindig
mostohaanyja ölelQ karjában jelent meg. Most mégis kezet nyújtott neki.
- Még egyszer köszönöm, hogy a védelmemre sietett, doktor úr. Kérem, bocsássa meg, hogy
magát is veszélybe sodortam. Nem akartam - mondta halkan.
A férfi ajkához emelte a kezét.
- Nincs mit megbocsátanom. Boldoggá tesz, hogy a szolgálatára lehettem - felelte Hans, és a
lánynak ki kellett térnie átható tekintete elQl.
Miután az ifjú hölgyek kettesben maradtak a kunyhóban,
Lóri fürkészQn a barátnQjére nézett.
- Nem akarok bizalmaskodni, Nita, mégis tudni szeretném, mi választ el benneteket doktor
Rolanddal. Attól tartok, valamivel kínzód magad és Qt is, de nem tudom kitalálni, mi lehet az.
Csak azért hoztam szóba, mert segíteni szeretnék nektek. Nem lehetnék a segítségetekre?
Boldoggá tenne.
Anita barátnQje nyakába borult.
- Kedves vagy és jó, mégsem tudsz rajtam segíteni. Rajtam senki sem segíthet. Azt sem
mondhatom el, mi választ el bennünket. Nagyon, nagyon boldogtalan vagyok, hogy nem
háríthatom el ezt az akadályt.
Lóri gyengéden megsimogatta a lányt.
- P sem háríthatja el, Nita? - kérdezte. - Ha rád néz, a szemei elárulják, hogy szeret.
Szerelmes beléd!
Anita maga elé meredt. Lehet, hogy Hans mindennek ellenére szereti? Talán csak flörtölt a
mostohájával, ahogyan a fiatalemberek a könnyelmq asszonyokkal szoktak, de a szívét nem
érintette meg az a kapcsolat? Lehetséges, hogy csak akkor ismerte meg az igaz szerelmet,
amikor vele találkozott?
Ó, bárcsak hihetne benne és a szerelmében! Képtelen volt azonban elaltatni a gyanakvását,
hogy Hansot csakis a vagyona csábítja, és másé a szíve. Ha szegény lenne ... Igen, akkor talán
elhinné, hogy megváltozott.
Mélyet sóhajtott, és megcsóválta a fejét.
- Nem, Lóri, ó sem háríthatja el az akadályt. Kérlek, ne gyötörj a kérdéseiddel. Segíts a
csendes megértéseddel, és ne hagyj vele kettesben! Annyit azért elárulok, hogy doktor Roland
miattam jött Biskrába. Otthon megkérte a kezemet, de el kellett utasítanom. Ki akarja
kényszeríteni, hogy a felesége legyek, de sohasem mehetek hozzá. Nem szabad. Ezzel
mindent elmondtam, amit csak elmondhatok, Lóri. Hagyd, hadd menjenek a dolgok a maguk
útján, és ne kínozz többé!
- Nagyon sajnállak, szegény Nitám, mert érzem, hogy szereted. Imádkozni fogok, hogy tqnjön
el az utatokból ez a gonosz akadály. Tökéletesen összeilletek ti ketten. Ne vágj ilyen
fájdalmas arcot, nem mondok többet, drágám! Most pedig menjünk aludni! Nehéz napunk
volt. Életem végéig emlékezni fogok erre a sivatagi kirándulásra. Jó éjszakát, kedves Nita!
- Jó éjszakát, Lóri!
XIII.
Másnap, rögtön azután hogy felkelt a nap, Gordonék és vendégeik visszalovagoltak Biskrába.
A mérnöknek csak annyi ideje maradt, hogy sietve megreggelizzék, s már mennie is kellett
dolgozni.
Hans Roland elköszönt, és a szállodájához lovagolt. Mivel ott tudták, hogy Gordonekkal a
sivatagba indult lovastúrára, a személyzet tagjai között némi aggódást váltott ki az
elmaradása. Az ifjú doktor néhány órára még lepihent. Ugyanezt tette a két hölgy is. Anita
mélyen és nyugodtan aludt, amikor Lóri felébresztette.
- Nita, táviratot kaptál. Különben hagytalak volna még aludni.
A lány gyorsan felkelt.
- Táviratot? - kérdezte, és a papirosért nyúlt.
Kinyitotta, elolvasta, aztán odatámolygott Lórihoz, és döbbent, tágra nyílt szemmel meredt rá.
- Az istenért, Nita, rossz hírt kaptál?
- Lóri... az apám... az apám... Rettenetes! - hebegte Anita remegve, aztán erQtlenül az egyik
fotelba rogyott, és odanyújtotta barátnQjének a sürgönyt.
"A Friesen Bankház csQdbe ment. Apád halott. Félresikerült spekulációk. Minden elveszett. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]