féltestvérét. Készségesen átengedte mostohaanyjának és húgának azt a keveset, amit édesapja
hátrahagyott, s ami az özvegyi nyugdíjjal együtt úgy-ahogy fedezte a két hölgy számára a
legszükségesebbeket. Maga Lothar azonban rákényszerült, hogy levesse a tiszti egyenruhát,
és valami más megélhetés után nézzen.
Ez persze korántsem volt egyszerq, Lothar von Steinach elkeseredett harcot vívott a talpon
maradásért. Egy év múltán mostohaanyja is elhunyt, ezzel az özvegyi nyugdíj megszqnt, így a
továbbiakban Lotharra maradt húga eltartásának gondja, holott saját magának is álig tudta
elQteremteni a mindennapi betevQt. Ám épp, amikor helyzete a leginkább fenyegetQnek
rémlett, váratlanul meglepQ és szerencsés fordulat állt be életében. Anyai nagybátyja, aki
évekkel azelQtt vándorolt ki Amerikába, egyenes ági örökös nélkül halt meg, s jelentQs
vagyont testált Lotharra. A fiatalember egy csapásra meggazdagodott, s hQn szeretett húgának
is gondtalan életet biztosíthatott.
Egy ideig kettesben utazgattak a nagyvilágban, s Lothar von Steinachban felébredt a vágy,
hogy szép fekvésq birtokot vásároljon magának valahol vidéken. Mindig is vonzódott a
gazdálkodáshoz, s most engedhetett ennek a hajlamának. Nemrégiben húgával egy ismerQs
családnál járt látogatóban Danzigban, ott ismerkedett meg Romberg báróval, aki szóba hozta
az eladó birtokot. A két úriember komoly tárgyalásba kezdett.
Mindezt a báró elmesélte Rolfnak.
Steinach úr és húga a következQ vasárnapra jelezték érkezésüket. Ez alkalommal kellett
megbeszélni a még tisztázatlan részleteket és megállapodni egy idQpontban, amikor Romberg
báró Steinachékkal Riedheimbe utazik, hogy meg;- tekintsék az adásvétel tárgyát.
Nagyon örülök, Zedlitz úr, hogy már itt van nálunk. Így távollétemben valamennyire
helyettesíthet fejezte be elbeszélését a báró. Mert egy hét biztosan beletelik, mire újra
hazajöhetek, amennyiben a vendégekkel Riedheimbe utazom.
Rolf készséggel vállalta a helyettesítést. Egyébként élénk érdeklQdéssel várta Steinach úr és
húga érkezését, hiszen amennyiben az üzletet valóban nyélbe ütik új tQszomszédját
ismerhette meg, s a rokonszenves szomszédság nem utolsó dolog.
Azt azonban nem sejtette, micsoda meglepetés vár rá.
A következQ napokban szorgosan tevékenykedett Romberg báró üzemében. Hasznos
útmutatásokat kapott a cukorrépa termesztéshez és a cukorgyár mqködtetéséhez. Vasárnap
nem sokkal ebéd elQtt befutottak a várva várt vendégek.
Rolfnak délelQtt még el kellett intéznie valamit, s csak akkor toppant be az ebédlQbe,
amikor a többiek épp asztalhoz ülni készültek.
A vendégekhez lépett, és örömteli meghökkenésére az elragadó ismeretlennel találta
szemben magát, akit egész idQ alatt nem tudott elfelejteni. Úgy tetszett, amaz is azonnal
felismerte Qt, mert hirtelen elpirult, és tágra nyílt, csillogó szemmel nézett rá.
Rolf udvariasan meghajolt, s szíve vadul kalapált, amikor a hölgy mosolyogva így szólt,
miután a báró bemutatta Qket egymásnak:
Azt hiszem, Zedlitz úr, nem elQször látjuk egymást.
Ó, kegyedék ismerik egymást? kérdezte a házigazda.
Rolf meghajtotta magát az ifjú dáma elQtt.
Nagyságos kisasszony, én mindjárt felismertem önt.
Lothar von Steinach kérdQn tekintett húgára, aki mosolyogva magyarázta:
Zedlitz úr az az úriember, akinek oly régóta adósa vagyok. Hiszen említettem neked,
Lothar. Amikor két évvel ezelQtt a mamával egy fürdQhelyre utaztunk, ahol még utoljára
gyógyulást keresett szegény, útközben rettenetesen kínozta a szomjúság. Hiába igyekeztem
vizet szerezni, a fülkét pedig nem hagyhattam el, mert a mama ideges szorongásában attól
félt, hogy lemaradok a vonatról. Zedlitz úr látta, hogy sikertelenül próbálom odahívni a
mozgóbüfést. Megszánt, és hozott egy palack vizet. Jóformán köszönetet sem tudtam
mondani kedvességéért, a vonat már indult is tovább. Ráadásul adósa maradtam. Fogadja hát
utólag hálás köszönetemet, uram! fordult Rolf felé.
A fiatalember csodálattal függesztette tekintetét az ifjú hölgyre, s mosolyogva hajolt meg
ismét.
Nincs mit köszönnie, nagyságos kisasszony. RészemrQl a szerencse, hogy ezt a csekély
szolgálatot tehettem kegyednek.
Számomra egyáltalán nem tqnt csekélységnek. Szegény édesanyám egészen rosszul lett,
de az ön jóvoltából csillapíthatta a szomját. Az ön baráti segítsége nélkül még ki tudja, meddig
gyötrQdhetett volna. Akkoriban már nagyon betegeskedett. Fogadja hát Qszinte hálámat!
Ezzel Steinach kisasszony a kezét nyújtotta.
Részvéttel hallottam, nagyságos kisasszony, hogy elveszítette kedves édesanyját.
Ursula von Steinach arcán árnyék suhant át.
Igen, már több mint egy esztendeje.
Lothar gyengéden átölelte húga vállát.
Ne hagyd el magad, Ursula!
A leány hálás szeretettel nézett rá.
Semmi baj, Lothar.
A másik fiatalember most Rolfhoz fordult, és megköszönte neki a segítséget, amelyet
húgának nyújtott, majd tréfásan hozzátette:
A húgom adósságát természetesen magamra vállalom.
Ezután barátságosan elbeszélgettek. Rolf a testvérek viselkedésébQl megállapította, hogy
bensQséges szeretet fqzi Qket egymáshoz.
Hamarosan asztalhoz ültek. Rolf Ursula von Steinachhal szemben foglalt helyet, így
állandóan láthatta bájos arcvonásait. Étkezés közben élénk társalgás bontakozott ki. Szóba
került Riedheim is, és Romberg báró megjegyezte:
Zedlitz úr is mondhat önöknek egyét-mást RiedheimrQl, hiszen az közvetlenül édesapja
lindenhofi birtoka mellett fekszik, a másik oldalról pedig Lichow-val határos, amely a
nagybátyja tulajdona.
Lothar von Steinach érdeklQdve nézett a fiatalemberre, akit igen bizalomgerjesztQnek talált.
Ezt jó tudni. Ha minden úgy megy, ahogy szeretném, akkor a jövQben szomszédok
leszünk, Zedlitz úr.
Tartom szerencsémnek felelte Rolf, és tekintete egy pillanatra találkozott a leányéval.
Lelkében megfogant a kívánság, hogy Steinach megvásárolja Riedheimet, hiszen akkor nap,
mint nap láthatja Ursulát.
Steinach kérdezgetett ezt-azt a szóban forgó birtokról, és Rolf készséggel adott
felvilágosítást. A két fiatal férfi mind több megnyerQ vonást vett észre a másikban.
A Rolfnál három esztendQvel idQsebb Lothar von Steinach megjelenése minden tekintetben
rokonszenvet ébresztett. Magas, szálas alakja elQkelQnek, elegánsnak hatott, napbarnított
arcának markáns vonásai erélyes egyéniséget sejtettek. Szürke szemében értelmes és jóságos
kifejezés ült, egész lénye határozottságot, megbízhatóságot tükrözött.
Romberg és Steinach abban maradtak, hogy kedden utaznak Riedheimbe, s Ursula is
elkíséri Qket.
A húgomnak is véleményt kell nyilvánítania, hogy tetszik-e neki a birtok magyarázta a
reménybeli vásárló, hiszen neki is ott kell élnie, amennyiben létrejön az üzlet.
A leány megfogta a karját.
Ó, Lothar, rajtam nem múlik. Nekem mindenütt tetszik, ahol te laksz.
Lothar nevetett.
A helyedben nem tennék ilyen feltétel nélküli kijelentéseket. Mindenképpen szeretnék
megbizonyosodni arról, hogy jól tudod-e érezni magad az új környezetben. Mondja, báró úr,
mikor költözhetnénk be, amennyiben megvásárolom az ingatlant? Jelenleg ugyanis nincs [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]