[ Pobierz całość w formacie PDF ]

fel.
A rendQr félszemmel rásandított.
- Ha minden bennszülött némber nevét meg kellene jegyeznem, aki erre
kószál, fejfájást kapnék. Gyerünk, mi a neve?
- Elnézést, Qrmester - szakította félbe Tempe -, azt hiszem, valami tévedés lesz
a dologban. Én megerQsíthetem, hogy három perccel tíz után értünk ide, és most
tizenhét perccel múlt tíz, tehát teljesen lehetetlen, hogy a kocsi hosszabb ideig
parkolt volna, mint tizenöt perc.
A rendQr lomhán felemelkedett, de a ceruzát tartó kezét nem engedte el.
- Tanúm van rá, hogy maga öt perccel tíz elQtt ment be abba a hivatalba.
- Én pedig bizonyíthatom, hogy a polgármester órája négy percet késik.
Menjünk be és ellenQrizzük?
A rendQr bizonytalanul topogott.
- Szóval maga kész bizonyítékokkal szolgálni? Akkor jobb, ha mindketten
velem jönnek.
- Ugyan miért? - kérdezte Tempe, és hirtelen visszaemlékezett, miket halott
KeithtQl a rendQrség vizsgálati módszereirQl.
- Majd ott megtudja.
- Ezek szerint Qrizetbe akar venni minket?
- Ki beszél itt Qrizetbe vételrQl?
- Akkor meg minek menjünk a rendQrségre?
A rendQr tetQtQl talpig végigmérte, majd lassan becsukta a noteszt, visszatette
a zubbonya zsebébe, és mellétqzte a ceruzát is.
- Minthogy maga idegen a városban, elejtem az ügyet, de legyen ez
figyelmeztetés a maga számára.
- Figyelmeztetés? Ugyan mire?
A rendQr elengedte a füle mellett a kérdést, s ismét Hope-hoz fordult:
- És nehogy a rezervátum tájékára menjen, hallja?
- Takarók és ruhák vannak nálam Swanbergék számára.
- Nekünk azt mondták - szólt közbe szilárdan Tempe -, hogy a nénje orvosi
kezelésre szorul, és meg akarjuk látogatni.
- Hát nem lehet, érti?!
- Attól tartok, nem.
- Akkor ideje, hogy megtanulja a törvényt. A Bennszülöttjóléti Bizottság a
felügyelQt felhatalmazta, hogy megakadályozza a nemkívánatos személyek
belépését a rezervátumba, a felügyelQ pedig azt mondta, hogy ennek a nQnek
nem szabad belépnie. Senkinek a whaler'si népségbQl.
- Feltételezem, hogy ezt a tilalmat énrám nem terjeszti ki? A rendQr
megforgatta a fejében a kérdést.
- Hát... mivel nem tudták, hogy maga itt van, nem hoztak tilalmat magára
vonatkozóan.
92
- Akkor azt ajánlom, most azonnal hívja fel a felügyelQt, és mondja meg neki,
hogy meg akarom látogatni a whaler'sieket. Nekem drága az idQm, nem
szeretném arra pazarolni, hogy újból felhívjam a sydneyi hírlap fQszerkesztQjét.
Bizonyára tudja, milyen sajtókampányt folytatnak épp most az olyan rendQrségi
és köztisztviselQk ellen, akik elfelejtik, hogy Qk a köz szolgálatában állnak.
A rendQr habozott, fontolgatott, szája már-már tiltakozásra nyílt, de végül azt
mondta:
- Rendben van. De ha ez a nQ is be meri tenni a lábát, letartóztatom. - Ezzel
megfordult, nehézkes léptekkel átment az úttesten és felballagott a polgármesteri
hivatalba.
Tempe nevetett, és ez valódi nevetés volt, sQt több forrásból táplálkozott:
egyrészt mulattatta a rendQr ügyetlensége, másrészt örült, hogy nem ijedt meg a
harctól.
Hope elismerQen füttyentett, mikor befordultak a sarkon.
- Csodálatos volt. Pszinténszólva nem hittem, hogy ilyesmire is képes.
- Én se.
Hope a városon kívül leállította a kocsit, és cigarettával kínálta Tempe-et.
- Most pedig mondja el, mi történt, azután megtervezzük a következQ
hadmozdulatot.
Figyelmesen végighallgatta a beszámolót, majd azt kérdezte:
- Tisztában van vele, hogy máris alaposan benne van?
- Igen, fülig.
A rezervátumhoz vezetQ út a várostól délre ágazott el a fQútvonaltól, s egy
kanyargós kis patak partján haladt körülbelül három mérföldet. Egy viharvert
kapuhoz hajtottak fel, melyen ez a tábla volt: Folyóparti Rezervátum.
A kapuból festQi képet nyújtott: hatalmas fák szegélyezték az utat, mely egy
zöld dombocskán álló barátságos, fehér házhoz vezetett fel.
- Sajnos, gyalog kell bemennie - mondta Hope. - Engem a felügyelQ is, a
felesége is azonnal kidobna. Én pedig nem kockáztathatom meg, hogy még
egyszer összeakasszam a tengelyt a rendQrséggel. Kitiltanának a városból,
bármennyire törvényellenes is. Az pedig nagy baj lenne, mert egyedül én
mozoghatok még szabadon. Jed nem hagyhatja el Whaler'st, mert nyomban
elfognák valami mondvacsinált vád alapján. Kérje meg a felügyelQt, hogy küldje
ki a gyerekeket a csomagokért, jó?
Megnyomta a dudát.
Egy öreg bennszülött igyekezett lefelé az úton, szélesszárú khakiszínq
nadrágja, mint a zászló lobogott pipaszár lábán. Mialatt a kaput nyitotta, folyvást
járt a szája:
- Tessék csak bejönni, asszonyság, tessék bejönni, a fQnök épp most kelt fel,
már várja. Nagyon vigyázzon az úton. Sok az esQ, csupa pocsolya. A fQnök meg
a rendQr mindig kocsival hajt be.
93
Tempe óvatosan lépegetett az út szélén, ahol az autók kerekei mély barázdát
vágtak a kétoldalt feltornyosuló sárba. Mikor cipQje mégis belemerült egy
tócsába, az öreg rémülten felkiáltott és kinyújtotta a karját, mintha segíteni
akarna, csak nem mer. Ahányszor csak Tempe pillantása barna arcára tévedt,
mely olyan ráncos volt, mint a golgotavirág termése, szája szégyenlQs mosolyba
rándult, mintha Q lenne felelQs az út állapotáért.
- Ó, istenem! - sóhajtott fel magában Tempe -, mivé alacsonyítjuk ezeket az
embereket! Ez a szegény, megalázkodó lélek a testvére lehetne a nyugodt
méltóságú Bertnek vagy a vad és büszke Paulnak!
Az öreg elQrebaktatott, hogy kinyissa a felügyelQ kertjének kapuját, és
elQresietett a kavicsos úton, fel a veranda lépcsQire.
- Uram, uram - kiáltotta -, itt van az asszonyság! BentrQl ordítás hallatszott:
- Nem megmondtam, hogy azonnal szólj, ha a kocsi megérkezik?!
A felügyelQ megjelent az ajtóban, a nadrágszíját kapcsolta be éppen, s amikor
Tempe-et meglátta, egy pillanat alatt eltqnt arcáról a düh, s szája szívélyes
mosolyra húzódott. Lefutott a lépcsQn - jól megtermett, hatásos figura volt
bQszárú khakinadrágjában és frissen vasalt zubbonyában.
- Nagyszerq, Mrs. Caxton, igazán nagy öröm, bocsánatot kérek, amiért fel
kellett jönnie azon a borzalmas úton, az Qrmester felhívott, és bejelentette, hogy
meglátogat, és szóltam is a kertészemnek, hogy menjen le és nyisson kaput, ha
jön a kocsija, és természetesen úgy gondoltam, a kocsival idáig bejön.
- A rendQr azt mondta, hogy a barátnQm nem jöhet be, és ezt természetesen
úgy értelmeztük, hogy a kocsit se hozhatja be.
- Félreértés, biztosítom önt, semmi hasonló nem jutott eszembe se nekem, se a
rendQrnek. Bármit gondoljunk is mi a kocsi vezetQjérQl, önre való tekintettel
természetesen megengedtük volna neki, hogy felhozza önt. Te jó isten, a cipQje
alaposan besározódott. Félszemq, rohanj a konyhába, hozz rongyot meg kefét és
tisztítsd meg a hölgy cipQjét!
- Ne törQdjön vele. Bizonyára még sárosabb lesz, mikor körüljárom a
rezervátumot.
Tempe igyekezett ingerültség nélkül beszélni, mert nem akarta maga ellen
hangolni, de felesleges volt az aggodalma. A felügyelQ sokkal izgatottabb volt,
amiért meglepték, semhogy észrevegye a hanghordozást.
- Elnézést, amiért én magam nem mehettem le, Mrs. Caxton, korán kelQ ember
vagyok, és így hónap elején nagyon el vagyok foglalva, tudja, az elszámolások
meg miegymás. Fáradjon be, kérem, a feleségem egy perc múlva itt lesz, lement
a mosodába, megpróbál beleverni valamit az asszonyok fejébe a tisztaság elemi
ismereteibQl.
Bevezette Tempe-et egy kényelmesen berendezett hallba.
Valóban, pillanatokon belül megjelent a felesége is, szikár, csontos asszony,
csinos kék egyenruhában és nyilvánvalóan épp olyan ideges volt, mint a férje.
- Ó, drágám, mennyire sajnálom, hogy nem volt idQnk felkészülni a
fogadására, micsoda megtiszteltetés, hogy eljött! Kérem, érezze magát otthon!
94
Ne értse félre, hogy megmondom, de a valóságban még csinosabb, mint a
tévében. Én sose mulasztottam el az adásait. Ne higgye, amiért itt vagyok
kénytelen élni, nem érdeklQdöm a társasági élet iránt! [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]
  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • arachnea.htw.pl